A vetési mélység a talajhőmérséklet és a talaj nedvességtartalma folyamatos kompromisszumot követel. A vetési mélységben lévő talajnedvesség is jellemzően a vetés koraisága irányába próbálja befolyásolni a gazdát, a nedvességtartalom csökkenésével indokolttá válhat a víz iránya után haladva az egyre mélyebbre történő vetés. Ennek azért van egy biztonsági lélektani határa, amelyet saját körülményeink között 5 cm-re tennék. Ha ennél mélyebben van a víz, indokolt lehet a felső 1-2 cm talajréteg sávtisztítóval történő „sorközbe-tolása”. A kései vetések előnye lehet a meleg talajba vetés (ha van még vízünk…), az ebből fakadó robbanásszerű kelés, a kártevők foga alól kinövés (pl.: Delia platura). A meleg talajba, viszonylag sekélyen vetett (3-4 cm) szója megfelelő nedvesség esetén, tapasztalatom szerint, sokkal egészségesebben indul. Ezermag-tömegben két eltérő fajta között lehet olyan extrém példa, amikor a kisebb magvú fajta ezermag-tömege a nagyobbénak 50-60%-a (pl: 140g kontra 250g) ha ugyanannyi a kívánt magszám (amit a fajtatulajdonos fejlesztői jellemzően azért adnak meg, mert a fajta az adott tőszám-tartománnyal adja a legnagyobb termést, optimális körülmények között- mindenki legnagyobb megelégedésére) a vetési dózisok között lehet akár 55 kg különbség hektáronként ugyanolyan magszám esetén. Arra már ki sem térnék részletesen, mi a helyzet akkor, ha a 140 grammosat 450 E szemmel, míg a 250 grammosat 600E szemmel szükséges elvetni (63 kg vs. 150 kg). Na ilyenkor megy a fejvakarás, hogy 63 kg-mal nem merem elvetni (meg ugye 70 kg alatt nincs támogatás) a 150 kg meg olyan többlet, amit biztosan a vetőmag értékesítője akar rámtukmálni. Erre próbáltuk meghatározni Kft-nknél a hektáros kiszerelést (0,25, 5, 10 ha-os csomagok), amik nem várt ellenérzést keltettek a gazdákban, mondván, ne én határozzam meg, mennyit kell az aktuális termelőnek elvetnie. Itt emelném, ki, hogy senkit sem kényszerítek, hogy darabra az én elképzeléseim szerint vessen, és a kiszerelés rugalmassága megengedi az eltérést, de hektáronként 50%-kal több vagy kevesebb vetőmag használata már érzékelhető termésveszteséget okozhat, amely mindannyiunknak rossz. A vetés sortávolsága ugyancsak kompromisszumos, hiszen a gépesítettség alapvetően befolyásolja, milyen sortávolságot fogok választani. A gabona sortáv biztosítja talán az ökológiailag legoptimálisabb térkihasználást, a legjobb gyomelnyomó-képességet, a terület lefedéséből adódó legkevesebb talajnedvesség-kipárolgást. Egy hagyományos (nem direktvető) gabonavetőgép azonban mégsem tudja tartani azt a pontosságú vetésmélységet, leginkább csökkentett művelési rendszerekben (porba bármit el lehet vetni, csak kérdés; érdemes-e?), amire a legjobb keléshez szükségünk van. A pneumatikus, központi magtartályos vetőgépek cellás adagolóhengere továbbá kis részben töri a magot, így némi „rátartás” is szükséges lehet, a mennyiséget illetően. Problémás lehet a magadagoló hengerre feltapadó oltószer-adalékanyag, amely torzítja a pontosságot, célszerű lehet az oltott szója síkporral történő vetése. Mivel itt nem tudunk sorközművelni, a kapillárisokat küllőskapával, gyomfésűvel tudjuk megszüntetni Dupla gabona sortáv azokon a területeken lehet előnyös, ahol a talaj „szerkezettelensége” találkozik a talajművelés csökkentéséhez szükséges gépi infrastruktúra hiányával. Ez esetben a cserepesedés okozta kelési nehézséget lehet lecsökkenteni a tőtáv felezésével, így a növények egyszerre kelve könnyebben megrepesztik a talajfelszínt. A szemenkénti vetést gondolom a szója esetében a legmegfelelőbb módnak, ahol a legszebb kelés biztosított, különösen min-till, no-till rendszerekben. Jelenleg a legtöbb szemenkénti vetés Magyarországon a 45 cm es sortávban készül, terjedőben van a 75 cm-es-kukorica-sortáv is. Mindkettő előnye a vetési pontosság, a sorközművelés lehetősége, ugyanakkor egyes fajtáknál minimum a 75 cm-ről le kell mondanunk, főként olyan korai, elágazást nem nevelő fajtáknál, ahol az elágazás hiányát nagy tőszámmal szükséges pótolnunk (600-650E szem/ha). Ez kukorica sortávnál 2,5 cm körüli tőtávot eredményez, ami álláspontom szerint extrémen szoros, mind a tápanyagfelvétel, mind a betegségek terjedése szempontjából. A talajt a legkésőbb fogja lefedni; a nap, a szél, a legkönnyebben szárítja ki. A 75 cm-es sortávot olyan indeterminált, jó elágazó képességű fajtáknál érdemes alkalmazni, amelyeket a fajtatulajdonos javaslata szerint 450E szem körüli vagy alacsonyabb normával javasol elvetni. Kétségtelen előnye, hogy ugyanazon vetőgépet és sorközművelő eszközt alkalmazhatjuk, mint a kukorica, cirok, napraforgó esetében. A mi gazdaságunkban 75 cm-re jelenleg egy fajtát vetünk, sávos művelés (strip-till) mellett. A 45 cm-es a legáltalánosabban elfogadott szemenkénti vetési sortáv hazánkban, ami a fenti dilemmák legjobb kompromisszumát adja, a sorközművelés lehetőségével, a kelés pontosságával a talaj lefedésével, a kezelhető tőtávolsággal.
